Christian Ave
2013.12.24
Fagyos idő tombolt Francia ország egyik kisebb városában - Karácsonykor az utcák kihaltak voltak, mindenki a szeretteivel töltötte az estét. Egyetlen egy ember kostlatott az utcákon keresve a már kitűzött úti célt. Christian Ave jól tudta, hogy megfogja kapni azt, amit szeretne. Mindig megszerezni amit akar a gyilkos tekintetével. Minden épületből a rongyosra hallgatott, klisé Karácsonyi dalok szűrődtek ki, amiket teljes szívéből gyűlölt magával az ünneppel együtt. Céltudatosan sietett a bár felé, hogy végre megszűnjenek a zajok, és, hogy végre megkapja amiért elindult. Az Anderson utca végében lévő bárba belépve egyszerre csapta meg az orrát a cigaretta, az alkohol és a melegség.
- Christian, régi barátom! Hogy s mint? - hirtelen termedt ott Peter Stalowsky, a pub vezetője és egyben Casenouve-i maffia főnök. Bármit megtudott szerezni, ami csak kívánt az ember, de nagy a fizetsége annak, aki megkeresi. Peter biztosan keresni fogja, hamár valakinek segített, hozzátéve pedig nem is egy - két euróba kerül a férfi.
- Megvan amit szerettem volna, igaz? - több sem kellett a pub vezetőjének, azonnal tudta, hogy mi akart az előtte áló férfi. Egy aprót bólintott, majd csettintett párat; a neki dolgozó emberek közül előrelépett egy férfi, ki kezei között hozta elő azt, amiért Christian jött el.
- Nos, megvan a pénz?
Christian aprót bólintott és megvárta, hogy a férfi mit lép, viszont csak hátratette a kezét a könyvért. Szem kontaktust nem megszakítva adták át a két dolgot, ami egy könyv és egy aktatáska volt. Peter eléggé rafinált volt ahhoz, hogy ne tudják becsapni, ugyanis megelőzte az embereket.
- Semmi trükk.
- Semmi trükk. - hagyta el az ajkait ugyanaz a mondat a két férfinak miközben átadták a másiknak a "zsákmányt".
„ Kedves naplóm! Igazán furcsa érzés egy könyvnek leírni az érzelmeimet, de talán sokkal könnyebb, mint embereknek beszélni róla. Tulajdonképpen nem igazán értem őket; egyszer virágzik a szívem a boldogságtól, minden egyes pillanatban, amikor meglátom Őt, akár távolról, akár közelről. Máskor pedig eltudnám égetni a szívem, ezzel együtt az összes érzésemet iránta, mert a jelenlétével is képes megkeseríteni az életem. Hiába szeretek belé minden egyes alkalommal, amikor meglátom, hiába repked száz pillangó a hasamban, hiába veszi el az eszem; közben tisztán tudom, hogy Ő az egyik legmocskosabb ember ezen a világon, de mit tehetnék? A szívnek nem lehet parancsolni.
Remélem egyszer véget tudok vetni ennek a szerelmes szenvedésnek, és soha többé nem fogom ezt érezni iránta.
Claire
2009. Június 10. – Caseneuve, Párizs. ”
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Üdv, drága olvasó! Mint láthatod, a Kihűlt csók nevű blog ismét megnyitotta a kapuit. A történet még mindig ugyan az, csak egy kicsit átfogalmaztam a részeket. Itt is lenne a prológus, amin nem igazán változtattam, azért remélem, hogy elnyeri a tetszésetek - ha szabad ilyet mondanom -..Előre láthatólag 15.-én lesz új rész, de még nem tudom, nem szeretnék előre ígérni semmit, mert jelen pillanatban az iskola a legfontosabb dolog az életemben, ezért lehet, hogy késni fognak a részek. De nem is csacsogok tovább, itt hagylak titeket a következő részig.
Ölelés,
Ölelés,
Chanel.
